Rózsaálom Éke és az Eltűnt Királynő

A város szélén, a kőből rakott utcák fákkal határolt tisztások között élt Eszter. Ő egy különleges lány volt. Itt nőtt fel, ahol a modern világ keveredett a természettel. A fákkal határolt tisztások a háza körül gyakran szolgáltak menekülési pontként számára a városi nyüzsgéstől.Bőre a sok szabadban töltött idő miatt szeplős volt, haja világosbarna és hullámos, mindig szellős fonatba rendezve. Szemei az ég kékjére emlékeztettek, és gyakran merengtek a távoli horizonton. Fiatal kora ellenére mély gondolatai voltak, amelyeket gyakran a rajzai és naplója oldalain osztott meg. Eszter imádta a természetet. Az,hogy a város szélén élt lehetőséget adott neki arra, hogy felfedezze a környező erdőket, patakokat és mezőket. Sokszor találták a tisztások közepén ülve, egy könyvvel az ölében vagy csak a felhők tanulmányozásával foglalatoskodott. Az emberek között visszahúzódó volt, inkább a saját világában élt. De azok, akik ismerték és megértették őt, tudták, milyen gazdag belső világgal rendelkezik. Egy-egy délutáni sétája során gyakran állt meg, hogy meghallgasson egy madárdalt, vagy felfedezzen egy ritka virágot. Eszter számára a világ tele volt csodákkal, és ő mindig készen állt arra, hogy felfedezze őket.

Sokan meséltek róla, a különleges képességéről, és arról, hogyan segített az embereken egy varázslatos rózsakvarc fülbevaló erejével. Eszternek volt egy kristàly boltja. Ahova sokan jàrtak. Ismerte a kristályok erejében rejlő erőt. Mire jó egy-egy kő. Ha nem is történt vàsàrlàs a boltjàban, de történetek mindig hallhatóak voltak a titokzatos kristály világról.

De ez a történet nem csak Eszterről szól. Egy másik, még különlegesebb kalandban találta magát, amikor egy sötét, esős éjszakán megjelent a boltjában egy idegen. A férfi magas és kifinomult volt, szemeiben kétségbeesés csillant. Eszter, szólította meg a férfi, alig hallhatóan, segítségedre van szükségem. A királynő eltűnt, és úgy vélem, csak a Rózsaálom Ékével találhatjuk meg. Eszter meglepődve hallgatta a férfit. Miért pont ezzel az ékszerrel? A férfi válaszolt: A királynőnek volt egy különleges rózsakvarc medálja, ami a szívéhez volt kötve. Úgy hisszük, hogy az Éked képes ráhangolódni a medál erejére. Eszter hosszan nézett a fülbevalóra, majd a férfira. Abban nem volt kétsége, hogy a két kristàly ne tudna egymàsra hangolódni. Rendben, mondta. Segítek. Együtt utaztak a királyságba, ahol a vár tornyai a felhőkbe értek, és az utcákon arany szikrázott. Ahogy Eszter a fülbevalót viselte, képes volt érezni a királynő érzéseit és gondolatait. A kvarc meleg sugárzással vezette őket egy sűrű erdő mélyére, ahol egy kis tisztáson találtak rá az eltűnt királynőre. De a királynő nem volt egyedül. Egy sötét varázsló tartotta fogva, aki az ő rózsakvarc medáljával próbálta elnyerni a hatalmat. Eszter, a Rózsaálom Ékének erejével, képes volt megérteni a varázsló igazi vágyait és félelmeit. Megértette, hogy a varázsló nem a hatalomra vágyott, hanem az elismerésre és szeretetre.

Eszter lassan és óvatosan közeledett a varázsló felé, mintha egy vad állattal állna szemben. Ahogy egyre közelebb lépett hozzá, az erdőben minden csendesült. Az állatok, az ének madarak, és még a szél is elhallgatott. Az egész világ, mintha lélegzetét visszafojtva várná, mi történik. Nem a hatalom ad értéket az életednek, suttogta Eszter, szemeiben az őszinte megértés és együttérzés csillogott. Hanem a szeretet, amit másoktól kapsz, és amit te adsz másoknak. Eszter szavai mintha varázslatos erejükkel megtörték volna a varázsló bűbájos páncélját. Szemeiben a keménység hirtelen eltűnt, és helyét egy mély, belső harc vette át. A varázsló arcán megjelentek az emlékek, a múltja, azok a pillanatok, amikor még nem a hatalom iránti vágya vezérelte, hanem a valódi érzések. A szívét elöntötte a fájdalom és a bűntudat, ahogy rájött, mennyire tévedett. A varázsló térdre rogyott, és egy halk sóhajjal elengedte a királynőt. Eszterhez fordult: Hogyan láthattad át a lelkemet, amikor én magam sem láttam? Eszter mosolygott és a füléhez ért, ahol a Rózsaálom Éke csillogott. A varázslat nem csak a kvarcban van. Bennünk is. A királynő hálásan köszönte meg Eszternek a segítségét, és békét kötött a varázslóval, aki megígérte, hogy többé nem fog a hatalomra törekedni, hanem a szeretet és a megértés útján fog haladni. Amikor Eszter visszatért a városba, hősként ünnepelték. De ő nem a dicsőségért tette, amit tett. Mindig is hitt a szeretet erejében, és tudta, hogy mindenki szívében ott lapul egy kis varázslat, amit csak meg kell találni. A Rózsaálom Éke pedig ott csillogott a fülében, emlékeztetve őt és mindenkit arra, hogy az igazi varázslat a szívünkben rejlik.