Novella

Lélek Találkozás

1. fejezet:  A Találkozás

Forró augusztus volt. Talán az év legmelegebb napja azon a különös napon. Rebeka úgy gondolta, hogy nyakába veszi a várost, bejárja Budapest zegzugos kis utcáit, üzleteit. Olyan én napot tart magának gondolta. Egyben az is volt a gondolatába, hogy most szándékosan nem tervezi meg a napját, csak hagyja, hogy vezesse az áramlás. Egyben volt ez izgalmas és kötöttségektől mentes. Reggel amikor felébredt, megreggelizett, ropogós kiflit evett egy natúr joghurttal. Főzött magának egy zöldteát, mert az mindig energiát adott neki. Lezuhanyozott, felvette a kedvenc nyári talpig érő hosszú lenge smaragdzöld ruháját. Szerette ezt a ruhát, mert könnyű és lágy esése miatt kellemes nyári viselet volt. Amikor úgy érezte, hogy minden egyben van és elkészült akkor kedvenc  hátizsákjába bepakolta a szükséges iratait, bérletét, telefonját, és egy palack vizet. Ekkor már úgy érezte mindennel elkészült ideje indulnia. Már reggel 24 fok meleg volt. De Rebeka nagyon szerette a nyarat. Az az ötlete jött hogy a Deák téren kezdi a napját. Mivel ez a tér egy csomópont így szerette nézni az embereket ahogy mennek. Izgalmasnak találta azt amikor elmerengett egy-egy részleten. Akár egy ember aznapi ruháját vette szemügyre, vagy csak az emberek közötti interakciót figyelte meg. Annyi részletet lehet találni a mindennapokban ha nyitott szemmel járunk. Rebekának ehhez nagy érzéke volt. Most is talált egy szemmel követni való személyt. Egy férfi volt, akinek az arca kicsit borostás volt, haja gesztenye barna, nem igazán fazonra vágva. Rövid kicsit ráncos agyag színű shortot viselt, pólója egy színű egyszerű fehér volt. Lábán szandál volt. Rebeka csak nézte ezt a férfit. Azon tanakodott vajon hogy hívhatják? Mert gyakran a név is sok dolgot elárul a név használójáról. Hova mehet így reggel? A kinézetét elnézve úgy érezte kevés törődést szeretet kaphat. Valahogy ezek az érzések ilyenkor feljöttek és csak kreálta őket. De szerette, mert úgy gondolta, ha odafigyelünk a részletekre megérthetjük a nagy egészet is. Ezekben az apró kis részletekben kereste mindig a kincseket, amelyek egy új világot teremtettek számára. Mindezt a környezete varázsolta elé. Vajon merünk e olykor mögé nézni a részleteknek, merünk e varázsolni az életünkben? Rebeka szerette ezt a játékot. Ilyenkor különös világot teremtett magának. Ezek persze nem tartottak sokáig. Csupán egy édes szórakozás volt a számára, és mindig ment is tovább. Így volt ez most is végig az Astorián haladt. Nézte a napot, ahogy az arcába veti a sugarakat, szerette megélni a nap a bársonyos érintését. Olykor meg-meg állt egy kirakat előtt nézelődni. Így haladt az Astoria irányába. Ott elé jöttek sorra a könyves boltok is. Ahova betért szintén nézelődni. Bár nem volt szándékába vásárolni, mivel volt könyve amit olvasson mostanság. De mégis szeretett a könyves boltban nézelődni szemezgetni az új és a régebbi könyvek között. Az idő közelített délhez. Elkezdett gondolkodni azon, hogy hol is ebédelhetne, amikor eszébe jutott az egyetemi kifőzde a közelben, ahova rákanyarodva vette az irányt. Szerette ezt a helyet finoman, háziasan főznek itt. Szép is az épület, és sok fiatal látogatja. Összességében egy kellemes hely. Így el is döntötte, itt ebédel. Jó is lesz egy kicsit megpihennie, hogy a délutánja is kellemesen spontán teljen.

Innen már közel volt egy másik kedvelt városrésze is a Kazincy utca, amely tele apró kicsi üzletekkel, romkocsmákkal. Amiket Rebeka nagyon kedvelt. Szerette az egyszerűségük miatt, és mindig jó hangulat övezi az itt kialakuló beszélgetéseket. Számos estét töltött már el a barátaival ilyen jellegű kocsmákban. Ezen a sétáján is felfedezett egy apró kis üzletet ahova azonnal be is tért. Szerette az ilyen helyeket, mert mindig kincsekre lelt. Ezúttal keleti kendőket, sálakat, ékszereket talált az egyik üzletben. A tulajdonos kedves, udvarias volt, amikor betért. Ő csak nézelődött. Fel-fel próbált egy-egy karkötőt, gyűrűkkel is szemezgetett. A kendők számos színárnyalata teljesen elvarázsolta. Egy meg is szólította egy lágy selyem virágos színes kendő. Vállára terítve érezte a kendő könnyedségét, de egyben az átölelő törődését is. Megfogta ez a kendő, úgy döntött ma megajándékozza magát ezzel az aprósággal. Amely teljesen feldobta a napját. Olyan légiessé vált tőle, egyszerűen adott egy pluszt a ruházatához ez a kendő. Ahogy kifizette magára terítette és kilépett az üzletből az apró lépcsőn keresztül, alacsonyan volt az ajtó így le kellett hajolni a kilépéskor nehogy beüsse a fejét. Kilépve az üzletből a szemébe sütött a nap.Kissé hunyorgott, de a fényben megpillantott valakit, akiről nem tudta levenni a tekintetét. Olyan 170 cm magas kopasz férfit pillantott meg sáfrány színű kasaja ruhát viselt. Tekintete kellemes volt. A két szempár találkozott egy pillanatra. Rebeka érezte ez a pillantást mintha már észlelte volna. Nem tudta megmondani honnan az ismerős érzés. De az mégis különös volt. Az ismeretlen férfi sem ment tovább. Szinte mind a ketten érezték, hogy néhány szót muszáj váltaniuk. Elkezdtek közeledni egymás felé. A szerzetes kedvesen tisztelettudóan üdvözölte Rebekát. A lány rámosolygott és örömmel viszonozta a köszönését. Mivel a szerzetes nepáli volt, így a közös nyelv az angol lett köztük, amivel megértették egymást. Rebekának ez nem okozott problémát. Bemutatkoztak egymásnak. A szerzetest Anandanak hívták. Rebeka megkérdezte, honnan érkezett, és mit csinál jelenleg itt Budapesten?

- A pszichológiai tanszéken tartok előadást a meditáció hatékonyságáról, és az ezzel összefüggő kísérletek eredményeit mutatom be, itt Budapesten néhány napig.

• Óh ez nagyon érdekes lehet reagált Rebeka.
• És ön mi járatban a városban kérdezte Ananda?
• Én csak ma olyan én napot tartok és sétálgatok. Nevettek!
• Tudok itt egy jó kis művész galériát ebbe az utcába szívesen megmutatom önnek, mondja Rebeka Anandának.
• Rendben érdekel. Szeretem a művészetet.

Ezzel ketten folytatták az útjukat. Közben Rebeka kérdezgette Nepálról, amikor már megtudta, hogy honnan jött. Hogy éli ott a napjait mi is a szerzetesi feladata.

Anandának tetszett az érdeklődés. Szép lassan megérkeztek a galériába. Ott megtekintették a festményeket. A galéria vezetője hellyel kínálta őket. Közben jót beszélgettek. Ananda jól érezte magát. Nagyon nyitott volt mindenre. Közben eltelt az idő, és mennie kellett még egy megbeszélésre és találkozóra az egyetem vezetőségével. Így kénytelen volt elköszönni az új barátaitól. De mielőtt elment volna. Rebekához fordult. Egy papír cetlire leírta az elérhetőségét. Nem bízta a véletlenre elkérte Rebeka telefonszámát és e-mail címét is. Rebeka olyan különösnek érezte ezt az egészet, tőle távol állt ez a közvetlenség, de most minden úgy jött magától. Szinte természetes is volt. Így, ő is megadta a kért elérhetőségét. Elköszöntek egymástól. Rebeka magára terítette az új kendőjét, amelyet Ananda segített a vállára helyezni.

Valahol mind a ketten érezték legbelül, hogy ez az elérhetőség csere nem egy udvarias gesztus volt. Hanem ők még fogják egymást látni. Ami itt még kimondatlanul maradt. De minden olyan volt legbelül mégis mintha ez a mai találkozás valaminek a kezdete lett volna...