Művészet a házasságomban

Megláttam és rögtön érezhető volt, hogy ő benne több van, mint akivel bármikor is találkoztam. Késztetést éreztem arra, hogy még jobban megismerjem. Kérdéseket tettem fel magamnak, ki ő?  Miért és honnan e  különös érzés? Ahogy egyre jobban mélyedtem el a világába, egyre varázslatosabbnak találtam. Tőlem sem állt távol korábban a festészet a színek, a papír, az ecset, a vászon. Magam szórakoztatására mindig is hagytam időt az alkotásnak. 

Rögtön az első találkozásunkkor megajándékozott egy festményével a "Lantos ember" című képet kaptam.  Még friss volt rajta a festék, talán még fogott is egy kicsit. Én már akkor szerettem azt az illatot amit a festményen éreztem. Azon a rendezvényen alkotta, ahol először találkoztunk, ezt a programot az én akkori munkahelyemmel szerveztük, egy roma tematikára épülő művészeti rendezvény volt. 

Még emlékszem:  felállította a festőállványát, kipakolta a festő készletét, majd valami elmélyült gondolat  közepett alakította a vászonra azt a lantos embert, ami nálam talált otthonra később. Többször távolról lestem. Volt benne valami izgalom, és csodálat. Majd azt is észrevette, hogy ő is elkezdte keresni a tekintetemet, és egyre gyakrabban fordult meg körülöttem. Amit egyáltalán nem bántam. Tetszett, akartam. De mi több egyre többet akartam megtudni a világáról. Arról a különös világról, amelyet festés közben pillantottam meg a tekintetében. 

Te próbáltál valaha ilyen szemmel nézni,  a társadra, vagy arra, a személyre, aki egy kicsit is jobban érdekel? Gyakran a látásunk elvisz egy másik nézőpontra, ahol olyan csatornák nyílhatnak meg, amelyek beindíthatnak bizonyos változást. 

Próbáld meg te is kicsit más szemmel látni a világod, sok érdekes dolog feltárulhat előtted. Egy próbát megér....

Üzenetem:

Keress egy olyan pillanatot ahol te is megérkezhetsz egy számodra varázslatos világba. 

Nekem sikerült a Lantos ember kaput nyitott egy új ember megismeréséhez...

Vári-Hegedűs Olga