Minden ember életében lehet egy olyan időszak, mikor gyengévé válik. Mikor keresi a kapaszkodókat. Talán azt érzi, hogy valakihez való tartozás iránti igény nő meg. Ezen érzésekre gyakran megfelelő választ tudnak adni a szekták. Azok a zárt közösségek, amelyek alternatívákat próbálnak mutatni ezeknek az embereknek. Vagy csak egy eszme egy nézet lehet szimpatikus, amivel könnyen tud azonosulni. Úgy érzi az egyén, hogy talál egy közösséget, amely válasz lehet a problémájára. Meg tud pihenni egy ilyen közösségbe. A veszélye ennek az, hogy az alap problémák legtöbb esetben nem múlik el, csak elfedik a pillanatnyi misztériummal. 

Valóban hány ember várja a boldogságát. Olykor még én magam is beleesek ebbe a gödörbe. De ha belegondolunk, a boldogság pillanata mindig velünk van, csupán rajtunk áll, hogy észrevesszük vagy sem. Igen vallom és hiszem, hogy a mindennapjaink tele vannak boldog pillanatokkal. Persze az is egy jó kérdés lehet, hogy mi számít boldogságnak? Azt gondolom mindenkinél más és más lehet a boldogság mérő foka. De egyben biztos vagyok, ha elkezdjük a legapróbb boldogság morzsákat is értékelni, észrevenni, és a napunk során élvezni, már elindulhatunk a boldogság útján. És akkor nem kerül ki ilyen írás, a közösségi oldalra, hogy bárki is várná a saját boldogságát. Én azt mondom ne várd a boldogságot, hanem éld meg a mindennapokban. Ma keress egy boldogságmorzsát vedd fel és építsd be a napodba. Miben keresheted a saját boldogság morzsádat? A SZERETETBEN! Keresd hát ezeket a pillanatokat, kis morzsa darabokat..