Vegyes Házasságom szépségei

Megismerni azt az embert, aki feledtetett velem minden rosszat, minden fájdalmat. Észrevenni, mind azt a jót amit ő csak elkezdett nekem adni, egyenes út volt a gyógyulásig. 

Sok esetben nehezen jövünk ki egy rosszul sikerült kapcsolatból. Gyakran több évnek is el kell telni ahhoz, hogy minden rosszat magunk mögött tudjunk hagyni. Így voltam ezzel én is. Fájt belül minden. Annyira, hogy szét akart tépni az érzés, amit kihozott belőlem a volt párom. Ott maradni egyedül egy kisbabával nem látni a hogyan továbbot. Borzasztó volt. Mindent sötéten láttam. Egy támaszom volt akik megmentettek a végső kétségbe eséstől, és az a családom. Bizony ha akkor nincs édesanyám és nincsennek a nagyszüleim hát nem tudom hol lennék. Egy biztos sokat köszönhetek nekik. Ők voltak akik megfogták a kezem amikor mindenki más elengedte. Itt még volt egy erős támaszom a barátnőm, aki mindvégig mellettem volt és rengeteg lelki támaszt adott. Ami akkor kincs volt számomra. 

Talán az elején fel sem fogtam azt, hogy édesanya lettem. Annyira behálóztak a mindennapi gondok, hogy nem láttam a kiutat. Nem tudtam igazán átadni magam a babáb édes szépségének, örömének. Pedig ő nagyon jó gyermek volt kiskorától kezdve. 4 hónapos volt amikor már átaludta az éjszakát. Micsoda nagy kincs is az egy szülőnek. Ő annyira jó minden esetben. Valóban egy kincset kaptam az élettől a személyében. Úgy éreztem nem hagyhatom cserben. Még ha nem is láttam az utat amit járnom kell. Csak voltam a jelenben, az fájt legkevésbbé. Ott már csak ketten voltunk a Jázminnal. Elkezdtük a megismerkedésünket. És én nem csalódtam benne. (Remélem ő sem.) Egy édes jóravaló kislány személyét kezdte előttem kibontani. Megajándékozni minden nap egy új és új bájos tulajdonságával. Elkezdtem érezni minden nap egy valami különös érzését. Minden nap egyre jobban és jobban kezdtem szeretni, ahogy kezdtünk egymáshoz szorosabban ragaszkodni. Azt mondtam magamnak: Hogy lehet ez, mikor még tegnap azt gondoltam nem tudom már jobban szeretni, de tudtam másnapra még jobban és jobban. Mennyire lehet ezt fokozni? Kérdeztem magamtól. Ma már tudom a választ a végtelenségig.  Hála tőlt el minden percben amikor ő eszembe jut vagy vele vagyok. Bár ma már kamaszkorát éli de azt is imádom a maga dacával, lendületével. Abban is igyekszem meglátni azt a gyermeki bájt amit csak ő tud közvetíteni felém. 

Házasság Hete:

Ennek a hétnek a Tiszta Forrás elnevezését adtam. Valahogy ez jött. Aztán, ahogy elkezdtem a gondolataimat fejtegetni meg is győztem magam, hogy ez egy egész jó elnevezés a házasságra. Mennyire fontos, hogy a kapcsolat forrása tiszta legyen. Ha kosz kerül bele, bizony gyorsan megposhad, főleg ha nem gondoskodunk az eltávolításáról. És ki az akin múlik, hogy tiszta is maradjon , csak is a szereplőkön. Ezt a forrást másként pedig nem lehet tisztítani, mint az egymás felé megtartott őszinteséggel és a rendszeres kommunikációval. A forrásba is kerülhetnek olyan anyagok, amelyek nem odavalóak. De vajon észrevesszük, hogy olyan anyag került bele, ami nem odatartozik? Van elég bátorságunk hozzányúlni és eltávolítani? Na, ezek azok a kérdések, amelyeket jó ha meg tudunk válaszolni. Azt ma már tudom, hogy soha nem fog változni egy helyzet, ha én magam nem teszek érte. Persze az is egy kérdés lehet akarunk e változtatni? Zavar e annyira, hogy már megérett a változásra a helyzet? Ezeket döntse el mindenki maga. Egy kapcsolat folyamatosan fejlődik, és ez változásokkal jár. Egy párkapcsolatért mindig tenni kell minden szereplőjének, mert csak így formálódhat. Talán valahogy, így tisztíthatjuk azt a bizonyos párkapcsolati forrásunkat. Arra kérlek nézz bele TE magad is a saját forrásodba, vizsgáld meg annak tisztaságát.