Bari Janó Festőművész

Meglátja a kövek rejtett világát. Míg te elmész egy kavics vagy egy nagyobb kő mellett, még lehet rá is taposol. Ő felemeli, és érti annak üzenetét. Igen ettől művész a művész. Ki, felruházza értékkel a hétköznapi dolgokat. Mondhatnám életre kelti azokat. Láthatóvá teszi a világ számára, hogy többé ne legyen észrevétlen az. Erre csak olyan képes aki lát, érez, tud valamit arról a világról, ami ott van mindenkiben, de ő már találkozott azzal az ismeretlen valamivel, ami a többség számára még láthatatlan.

Lelkét megnyitva fest.

Az élete megtőrt akkor számára, amikor felesége elhagyta a gyermekeivel együtt. Ott akkor abban a felismerésben valami összetőrt benne. A vászonra varázsolt alkotása lelkének tükre.

Festményein többségében Iza, a volt felesége tekint vissza rá. Bár tudja hibázott, okkal maradt egyedül. Ma már csak a festés közben  éli újra volt felesége jelenlétét, egy számára szebb világban. Mert a volt kedvese ezeken a képeken magasztos teremtésként jelenik meg. Az alkotó ebben az atmoszférában újra boldog tud lenni. 

Meggyőződésem, hogy ő maga is egy olyan művész, aki azzal a feladattal érkezett, hogy üzenetet közvetítsen felénk, és ezáltal tanítson is minket arra, hogy vegyük észre a világba mindazt, ami szép. Ő már tudja milyen az, amikor elmegyünk a jó mellett és nem értékeljük. 

Soha ne váljon hétköznapivá az érték. Minden nap ruházzuk fel hálával.  Legyen az bármi is az életünkben, amivel az élet megajándékoz minket.